Cserépkályha használata

Egy cserépkályha élettartama nem csak a felhasznált anyagok milyenségétől függ, hanem a felhasználó hozzáértésétől is.
Bár a kályhában való fűtés nem igényel szakképesítést, ajánlott a körültekintő, gondos használat és az itt leírtak betartása!

A szezon első begyújtása előtt mindenképpen ellenőrizzük, vagy ellenőriztessük a kémény működését, a nem megfelelő kémény életveszélyes lehet!

Első begyújtáskor figyelembe kell venni, hogy a kályha belseje hideg, nem szabad azonnal megtömni a tűzteret, törekedni kell a fokozatosságra. Ilyenkor célszerű a szárító eljáráshoz hasonló kímélő begyújtás, azaz egy-két „guriga” gyújtós újságpapírba tekerve, erre pedig 2-3kg száraz tűzifa.

Amikor a kályha bemelegedett el lehet kezdeni a rendes fűtést.

Tegyünk legalább két tekercs újságba csavart gyújtóst a tűztérbe, erre néhány vastagabb ágat, a tetejére pedig 4-5kg tűzifát (maximum 3 hasáb)! Ha a tűz belobban, rá lehet csukni a szikrafogót, de a kályhaajtót résnyire nyitva kell hagyni!

Nem elegendő a huzatszabályozó (amennyiben van) nyitva hagyása, mert a tűznek ebben a stádiumban több levegőre van szüksége. Pár perc után már érzékelhető a csempék melegedése, egy fél óra múlva pedig kimondottan forróak a kályhacsempék. Várjuk meg, amíg tűz kialszik, csak izzó parázs marad a tűztérben és csak ilyenkor csukjuk rá az ajtót! Innentől kezdve a cserépkályha sugározza és tartja a meleget.

Legközelebb csak akkor pakoljuk meg a kályhát, ha már nem sugározza a hőt, ez többnyire 12-24 óra múlva esedékes.

Egy cserépkályha a nagy mennyiségű és tömegű tűzálló anyagnak köszönhetően szivacsként tárolja a meleget, de egy bizonyos mennyiségű hőnél többet nem képes magába szívni. A túl gyakori, vagy túlzott fűtés nem hatékonyabb hő leadást, hanem a tüzelő hamarabbi elfogyását és a kályha idő előtti tönkremenetelét okozza.

A tűzifa megválasztásánál is gondosan kell eljárni.

Kerülendőek a puha fák, illetve a nagy gyantatartalmú fafélék, mivel ezek viszonylag gyorsan leégnek és nagy mennyiségű korom keletkezik égésükkor. A legelterjedtebb az akác, bár nem kimondottan keményfa, ennek a legjobb az ár-érték aránya.

A frissen vágott tűzifa megvétele után következik a szárítás. A rönkökre darabolt fát jól szellőző, esővédett helyen szárítsuk egy évig, majd hasogatás után további egy év szárítás következzen, csak ezután tekinthetjük száraz tűzifának.